Szurkálás vagy akupunktúra?

A Magyar Narancs XXII. évf. 2. számában Kovács Bálint tírt egy cikket Kínai orvoslás - Néha fűrész, néha kalapács címmel (ingyenes regisztrációval olvasható a weben), amelyben hosszasan hivatkozik a Szkeptikus Társaság elnöke, Hraskó Gábor véleményére :

"... mivel a hagyományos kínai orvoslás elsősorban tapasztalati, és nem tudományos úton igazolja önmagát (tény, hogy például a qi létezését sosem sikerült tudományosan bizonyítani), a fő kérdés, hogy a módszerek működése és hatásmechanizmusa klinikai úton igazolható-e. Hraskó elmondása szerint azokon a vizsgálatokon, ahol a páciensek egy részét szakszerűen, a másik részét viszont alkalmatlan tűkkel vagy nem megfelelő pontokon kezelték akupunktúrával, mindkét esetben sikerült hatást kimutatni - azonban egymáshoz képest nem eltérő mértékben, azaz a helyesen végzett akupunktúra hatása megegyezett a placebóéval."

A Narancs legfrisebb számában Dr. Széchenyi István, a "Tisztán" Akupunktúrás Országos Egyesület elnöke válaszol a cikkre, többek közt a kritikus véleményre is:

"A klinikai gyakorlat azt igazolja pl. a fülakupunktúránál, hogy csak akkor múlik el a derékfájdalom vagy migrén, vagy bármilyen más kezelt probléma, ha a megfelelő anatómiai és funkcionális pontot ingereljük, azaz hiába szúrunk nem specifikus pontokba sok-sok tűt, növelve az endorfintermelést."

Dr. Széchenyi ezen kívül a tarthatatlan, ősi magyarázat (Qi, meridiánok, Jin-jang) kritikájára ezzel válaszol:

"Szerényen jegyezném meg, hogy a fülakupunktúra hatásmechanizmusának nemcsak "csi" értelmezési modellje létezik, hanem a nyugati orvostudomány képviseletében a francia neurológus, Nogier-féle reflexterápia is."

Forrás: Magyar Narancs