Az ezoterikus gondolkodásról: egy volt szélsőjobbos diák emlékezik

Minden tanár számára sokkoló, gyakran fájdalmas tapasztalat, amikor az általa oktatott tárgyból az egyik, számára talán kedves diákja hirtelen az áltudományok hirdetőjévé válik. A fizikatanár nem érti, miért hisz növendéke az örökmozgóban vagy a különböző misztikus energiákban, egy orvosprofesszor döbbenten látja viszont egykori ígéretes hallgatóját a homeopátia hirdetői között, a nyelvész pedig nem érti, hogyan hirdetheti egy magyar, esetleg nyelvészet szakot végzett növendéke, hogy anyanyelvünk nem tartozik a finnugor nyelvek családjába.

Hasonló élményben volt része annak a középiskolai tanárnak, aki már a gimnáziumban szembesült azzal, hogy egyik tanítványa minden igyekezete ellenére egyre hagosabban hirdeti a kirekesztő, rasszista összeesküvés-elméleteket. Ebben az esetben ugyan jól végződött a történet, mert a diák (talán részben az alapos képzés hatására is) saját maga jött rá gondolkodásának abszurditására, de a jelenség elgondolkodtató, és mutatja, mennyire könnyen hatnak a túl egyszerű válaszok a kiforratlan és/vagy tájékozatlan emberekre. Remélhetőleg az is kiderül, mi lehet a megoldás - de az is, hogy ez mennyi munkával jár. Sajnos a téma azóta sem vesztett aktualitásából.

Egy volt szélsőjobbos diák és tanárának beszélgetése